Kutya örökbefogadás – Egy új családtaggal bővülhet szeretteink köre!
A kutya örökbefogadás nem játék! Rengeteg előkészületet jelent mind gondolatban, mind a gyakorlatban a leendő gazdijától!
Bizonyosan a jó szándék vezérel, amikor benned is felmerül ennek a lehetősége. Azonban, mielőtt a tettek mezejére lépnél, fontos átgondolnod, hogy minden olyan forrással rendelkezel-e, amivel biztosítani tudod a megfelelő életet az új jövevény számára valamint érdemes utánanézni a lehető legtöbb információnak a témával kapcsolatban.
Tudtad?
Ha azon aggódnál, hogy a menhelyeken élő kutyák egészségesek-e, akkor nincs mitől tartanod. Az állatmenhely munkatársai gondoskodnak arról, hogy a kutyák az életkoruktól függően megkapják a kötelező és ajánlott oltásokat is, illetve a megfelelő kezeléseket, ha szükséges.
Elképzelted már milyen lenne, ha örökbe fogadnál egy kutyát?
Bemutatunk egy valódi történetet az örökbefogadás procedúrájáról!
Interjút készítettünk egy kedves vásárlónkkal, Dorinával.
Dorina örökbe fogadta a kutyáját, melynek tanulságos, néhol megható, s néhol szívderítő történetét elolvashatjátok most Ti is!
Az interjúból megtudhatod, hogy miért dönt valaki az örökbefogadás mellett, vannak-e feltételei az örökbefogadásnak, és egy örökbe fogadott kutya hogyan tud beilleszkedni az új környezetébe.
Kutya örökbefogadás a valóságban – Dorina és Hópehely története
1. Miért döntöttél az örökbefogadás mellett?
Korábban is volt már kutyám, amikor a szüleimmel éltem, ez egy kutyatenyésztőtől vásárolt fajtiszta yorkshire terrier volt. Nem volt vele semmi probléma, viszont már akkor eldöntöttem, hogy ha külön fogok élni és az életkörülményeim is adottak ahhoz, hogy kutyám legyen, akkor mindenképpen menhelyről fogok örökbe fogadni.
Ennek az az oka, hogy sajnálom az állatokat, hiszen ők nem tehetnek a kialakult helyzetükről.
| Ha örökbe fogadok, rögtön két életet “mentek meg”.
Egy életet azért, mert kikerül a rácsok mögül és jóra fordul az élete; egy másikat pedig azért, mert az a számkivetett kutya, aki az örökbefogadott helyére kerül (a menhelyen), esélye nyílik egy jobb életre (ha valaki szintén örökbe fogadja).
2. Előtte volt-e kapcsolatod állatotthonokkal vagy állatmenhelyekkel? Ha igen, akkor milyen?
Korábban kutyasétáltatóként segítettem a menhelyen élő kutyáknak.
Ez egyfajta önkéntes segítségnyújtást jelent.
A kutyasétáltatásra egy adott időköz áll rendelkezésre, választhatsz 2-3 kutyát, akiket elvihetsz sétáltatni.
Ez azért volt nehéz a számomra, mert az összes kutya ugrált a kennelekben, ki szerettek volna jönni, de sajnos nem lehetett az összeset elvinni. Nagyon rossz volt látni a csalódottságukat.
3. Milyen feltételeknek kellett teljesülnie a kutyád örökbefogadásához?
Első körben egy négy oldalas tesztet kellett kitöltenem, ami alapján eldöntötték, hogy komolyak-e a szándékaim és a kutya nem kerül-e vissza a menhelyre, ha a jelenlegi életkörülményeimhez képest változás (betegség, külföldre költözés, családi állapotváltozás, munkahelyváltás stb.) történik meg.
Ezt követően bemutatták a menhelyen levő összes kutyát, majd a számomra legszimpatikusabbat kiengedték ismerkedni. Utána még háromszor kellett találkozni a kutyával a menhelyen, hogy lássák nem csak hirtelen felindulásból döntöttem az örökbefogadás mellett, és tényleg komolyan szeretném, ha Hópehely hazaköltözne hozzám.
4. Miért őt (Hópehelyt) választottad?
Az elképzeléseim, mielőtt a menhelyre mentem a következők voltak: a kutya fiatal, könnyen tanítható, ne nagy testű legyen, mivel lakásban élek.
Hópehely akkor egy 8-9 hónapos, eléggé visszahúzódó, rendkívül nyugodt kutya volt – bár valószínűleg azért is, mert a testvéreivel egy kennelben volt tartva, akik egy kicsit elnyomták őt.
Termetileg nem felelt annyira meg az elképzeléseimnek, mivel már akkor 15 kg volt, és a mancsain látszódott, hogy még bőven nőni fog. Most másfél éves, 30 kg, valószínűleg már elérte a maximum súlyát.
Leginkább a habitusa miatt gondoltam úgy, hogy Hópehely a hozzám illő kedvenc lehet.
5. Milyen volt a beilleszkedése? Miket tettél meg azért, hogy megkönnyítsd Hópehely beilleszkedését?
Elég gyorsan beilleszkedett. A szobatisztasággal az első perctől kezdve nem volt probléma és szerencsére az ugatás sem volt a kedvenc elfoglaltsága, így a szomszédok észre sem vették az érkezését.
Az első héten, amikor hozzám került home office-ban dolgoztam, így nem maradt sokat egyedül, max. 1-2 órákat. A következő héttől kezdve már az irodában kellett dolgoznom, így egész gyorsan hozzá kellett szoknia, hogy kb. 9 órát egyedül van. Jól viselte.
Reggelente egy órát szoktunk kint sétálni és labdázni, így kellően át van mozgatva ahhoz, hogy ne tegyen kárt semmiben a lakásban az egyedüllét alatt.
6. Milyen most a kapcsolatotok?
Nagyon ragaszkodó, minden lépésemet követi otthon. A szabadban ugyanez nem feltétlen mondható el, ott a többi kint szaladgáló kutya általában jobban érdekli őt.
Mivel nagy testű kutya, így néha meggyűlik vele a bajom – séta közben „húz” és ezt nehéz korrigálni, de remélhetőleg a kutyaiskola segíteni fog megváltoztatni ezt a szokását. Apropó, nemrég beírattam egy kutyaiskolába.
Illetve 1-2 nem szimpatikus kutyával szemben agresszívan lép fel, ennek a megfelelő kezelése még tanuló fázisban van (a részemről is), de ettől függetlenül egy percig sem bántam meg az örökbefogadását.
Lepd meg újdonsült kedvencedet néhány igazán finom és minőségi jutalomfalattal.
„Különkiadás” – Hópehely nevének története
A belga juhász kinézetű kutyus, Hópehely, két testvérével érkezett az állatotthonba. Egy jószándékú segítő talált rájuk egy hóeséses napon. Innen kapták a nevüket mint Hópehely, Hógolyó és Hópihe. Hópehely került Dorinához, az új gazdi megtartotta ezt az igazán egyedi nevet a kutyusának.
Segíteni szeretnél? Milyen lehetőségeid vannak
Ha megteheted és a szándékod megalapozott, akkor elsősorban az örökbefogadás lenne a legjobb lehetőség az otthontalan kutyák számára. Idézném Dorina szavait: „Ha örökbe fogadok, rögtön két életet mentek meg.”
Ha nincsen kisállatod, akivel törődhetsz, mert az életkörülményeid nem adottak az állattartáshoz, viszont hatalmas vágyat érzel, hogy a közelükben lehess, akkor ne felejtsd el, hogy bármikor lehetőséged van felvenni egy-egy menhellyel vagy állatotthonnal a kapcsolatot és jelentkezhetsz Te is kutyasétáltató pozícióra.
Vannak olyan kutyaotthonok – pl.: az újpesti kutyaotthon, ahonnan Hópehely is származik -, ahol önkéntes képzésen is részt kell venni. Szó esik a házirendről, a kutyasétáltatásról szakmai szemszögből, a kutyákkal való kommunikációról, és még balesetvédelmi oktatásban is részesülnek a segíteni vágyók.
Különféle adományokkal is támogathatod a kutyusokat, legyen az étel- vagy italellátmány, vagy egyéb szükségletek kielégítésére szánt eszközök.
Az állatmenhelyek fenntartásához az anyagi hozzájárulást is választhatod segítségképpen.
Bármit is teszel, akár „életmentő” is lehet egy menhelyen élő kutya számára.
